01 Novella - Szilveszter éjjelén

Üdvözlök minden kedves idetévedő olvasót!

Nagyon régen szerettem volna már megnyitni ezt a blogot, amire időnként novellákat fogok közzétenni, amiknek a témáját az adott lelkiállapotom fogja meghatározni. Remélem tetszeni fognak ezek a kis szösszenetek, amik itt meg fognak jelenni. 

A legelső novellát szeretettel ajánlanám Gabby C. Oaks-nak, aki nagyon sok információval szolgált ehhez a történethez. Ha ő lenne ez a novella nem is született volna meg, szóval nagyon köszönöm neked! 

Visszajelzéseket nagyon szívesen fogadok, legyen az akár pozitív vagy negatív vélemény! Szeretném még megköszönni annak a három kedves embernek, akik már feliratkoztak a blogra ezzel bizalmat szavazva nekem. Nagyon hálás vagyok nektek! 

Jó olvasást kívánok hozzá! 

Bells Booth

Az alkohol úgy segít, mint ragtapasz a lőtt seben.

Derült égből szerelem c. filmből

2015. december 31.

A szobámban elhelyezett fekete hangszórókat összekötöttem a laptopommal és elindítottam rajta a kedvenc lejátszási listámat. A hangerőt maximumra felcsavartam, hiszen nem tartózkodott a házban rajtam kívül más, ezért panaszt maximum a szomszédok tehettek a hangos zene miatt. A pár hónapos élénk barna ruhásszekrényem elé lépdeltem, majd egy könnyed mozdulattal kinyitottam annak ajtaját. Vállfán sorakoztak a pólóim, ruháim, kardigánjaim és kabátjaim, míg az aljában a nadrágok foglalták a helyet. Egy egyszerű mégis elegáns ruhát  akartam összepárosítani, de nadrágot nem állt szándékomban ma este felvenni. A csípőm lassan ide - oda kezdtem ringani Matin Garrix zenéjének ütemére, miközben a vállfákat tologatva válogattam. Végül kiemeltem egy vállfát a szekrényből, amin egy aranyszínű flitteres, testhez tapadó, hosszú ujjú ruha volt. A ruhásszekrény melletti világos barna komód fiókos részéhez fordultam és a legfelső fiókjából elővettem egy vastag harisnyát. Mindkét anyagot a bevetetlen ágyamra dobtam. Kisétáltam a szobából, egyenesen fürdőbe, ahol előkerestem a hajvasalómat, amit mosdókagyló alatti fehér kis szekrényben találtam meg. Morogtam egy sort, hogy miért a fürdőszoba legkisebb helyére préselte be anya, de végül bedugtam a konnektorba és mentem is vissza a szobámba. Leültem az ágyra és a harisnyát felhúztam az egyik lábamra, majd a másikra. A felsőt is magamra vettem, ami a combközömig ért le, de nem zavart, sőt! Még jól is éreztem magam benne. A telefonomért nyúltam, ami az éjjeli szekrényen pihent. Megnyomtam a középső gombját és az időre pillantottam.

20:05

Idegesen visszasiettem a fürdőbe, kezemben a fehér telefonommal. Leraktam az automata mosógép tetejére, majd előkerestem a fésűm és vasalni kezdtem a hajam. A rutin és a sietség miatt tízperc alatt végeztem a hajammal, majd jött a fekete leves: a smink. Az összes sminkes cuccomat előbányásztam a mosdó kagyló fölötti szekrényből. Legelőször az alapozóért nyúltam és azt vittem fel az arcomra, hogy eltüntesse a bőrhibákat. Ezt követte a pirosító. Aztán a szemceruzáért nyúltam amivel, óvatos mozdulatokkal kihúztam szemem körvonalát. Fekete szemhéjfesték segítségével, füstös sminket varázsoltam a szemem fölé, majd szemhéjtussal meghosszabbítottam a szememnek a vonalát. Szempillaspirállal kifestettem hosszú pilláimat. Legvégül pedig a vérvörös rúzsomért nyúltam. Kitekertem a tokjából, majd óvatosan ajkaimra kentem. Szám szorosan összenyomtam néhányszor, hogy a rúzs mindenhol egyformán jól kiemelje ajkam vonalát.

Sminkcuccomat visszarámoltam a helyére, majd a tükörbe pillantottam. Egy szó jellemezte leginkább a külsőm: merész. Talán mások szerint túlon túl is merész, de én nem éreztem soknak. Pont ma este nem.

A telefon megcsörrent én pedig utána kaptam, mint kis gyerek a csokoládé után. A kijelzőn a legjobb barátnőm Rita neve és fényképe mosolygott vissza rám. Elhúztam az ujjam a kijelzőn, majd a fülemhez emeltem.

- Öt perc - szólaltam én meg előbb és utána ki is nyomtam.

***

Barátnőm beállt egy Audi és Mercedes közé a méreg drága BMW-vel, amit a szüleitől kapott idén karácsonyra, a jogosítvány mellé. Gazdag család, tökéletes élet, gyönyörű küllem, ő még sem tudja ezt értékelni. Eljárt bulizni, szinte minden áldott este, ivott, néha - néha egy füves cigi is a kezébe akadt, de én pont nem az - az ember vagyok, aki ezt a szemére vetheti. Hiszen én is ugyanolyan nagy lánggal élem az életem, mint ő, csupán nekem nem lehetne tökéletes az életem a bulizás nélkül. Köztünk ez a nagy különbség.

Kiszálltam a kocsiból és egy könnyed mozdulattal becsaptam annak ajtaját. Tettem barátnőm is követte, majd egy pityegés kíséretében lezárta az autót. Szótlanul indultunk el, ő előttem haladt, mivel neki alacsonyabb volt a cipője, mint nekem. Rajta egy vörös testhez álló ruha virított a Budapesti éjszakában. Haja kontyba volt fogva, ügyelve arra, hogy egy hajszál se lógjon ki onnan. Sminkje hasonló volt az enyémhez, csak annyiban különbözött, hogy neki vörös szemfesték volt elkészítve nem pedig füstös. Szaporábbra vettem lépteim, de még így sem voltam képes utolérni. Tudtam, hogy valami baj van, hiszen a kocsiba sem szólt egy szót sem.

- Hé - szóltam neki, de nem reagált.

Kezem a vállára tettem.

- Állj meg! - szóltam rá hangosabban, mint az előbb, de még sem mérgesen.

- Mi van? - fordult felém, szeméből és hangjából egyaránt a csalódottság sugárzott.

- Mi a baj?

- Semmi. Mi lenne? - vágta rá gyorsan, talán túl gyorsan.

- Épp ezt kérdem - próbáltam nem ingerülté válni, de a makacssága velem, a legjobb barátnőjével szemben, értelmetlen.

- Haza jött a bátyám. Tessék erre voltál kíváncsi? - bökte ki végül, és akkor abban a pillanatban azt kívántam bár csak ne tette volna. Éreztem, hogy az eddig mélyre ásott keserűségem újra felszínre tört. A hegek, amikről azt hittem, hogy már régen beforrtak, újra felszakadtak és az emlékek, amiktől mindennél jobban szabadulni akartam újra előttem lebegtek.

- Látod, pont ezért nem akartam elmondani. Ezért az arckifejezésért, amit most vágsz. Tudtam, hogy fájni fog még a tudat is.

- Nem számít. Jobb így - feleltem nem törődöm hangnemben. - Már nem érdekel. Ma este felejteni fogok - jelentettem ki határozottan.

Elmosolyodott.

- Ez a beszéd csajszi! - felemelte a kezét, amibe én gondolkodás nélkül bele is csaptam.

Még néhány háztömbnyit sétáltunk előre, majd megpillantottuk az ismerős épület kopott falait.

- Helló srácok! - köszöntem, majdnem egy perccel később a kint álló fekete szmokingot viselő biztonságiaknak.

Rita csak biccentett egyet köszönés gyanánt.

- Lányok! Titeket is látni? - húzta fel jobb szemöldökét Viktor, szája sarkában egy apró vigyorral.

- Úgy tűnik - vágta rá zsigerből Rita.

- Jó szórakozást!

Intettünk egyet, majd beléptünk az ajtón. Az előtérben leadtuk a kabátokat, ahol már hallani lehetett a zenét, majd ténylegesen beléptünk a szórakozóhelyre.

Skrilix egyik zenéjének feldolgozását játszotta hatalmas hangerőn a DJ. A fények az egész termet végig járták, ami csak fokozta az így is heves hangulatot, amit a táncoló fiatalok produkáltak.

Az italpult felé böktem, utalva arra, hogy igyunk valamit. Ő pedig csak biccentett, egyetértése jeléül. Nehéz feladat volt átvergődni magunkat a táncoló, már - már részeg tömegen. Sűrű bocsánatkérések árán ugyan, de sikerült eljutnunk a pultig. Leültünk egymás mellé egy-egy bárszékre és vártunk, hogy valaki kiszolgáljon. Pár pillanat múlva egy lány lépett elénk fehér kivágott felsőben és fekete csőnadrágban. Magamban hálát mondtam a jó istennek, hogy nem egy fiú jött oda, így legalább nem kell végig hallgatni azt a szokásos egyben roppant sablonos dumát, hogy: mit adhatok a gyönyörű hölgyeknek?

- Sziasztok! Mit adhatok? - kiabálta túl a zenét.

- Helló - biccentettem óvatosan a fejemmel. - Egy Jack Daniel's-t kólával.

Elővette a két üveget, ami a két kért italt tartalmazta, majd a kólát egy három decis pohárba öntötte a whiskyt pedig egy gömb alakú kis üvegpohárba. A táskámból elővettem az árát és a kezébe adtam, ő elvette, majd Ritával kezdett foglalkozni. Én nem hagytam az italokat sokáig a pohárban. Először a whiskys poharat emeltem ajkaimhoz, aminek tartalmát egy könnyed mozdulattal leöntöttem a torkomon. Az ital keserű íze marta nyelőcsövem, de ez semmi nem volt ahhoz az elkeseredéshez képest, amit akkor rám törő emlékek okoztak.

Vele ittam először whiskyt. Vele, akit tényleg tudtam szeretni. Vele, aki eldobott magától, mint egy rongyot, mikor már kénye kedve szerint eljátszadozott velem.

Ajkaimhoz emeltem a kólával teli poharat, majd azt is megittam.

- Még egyet - kiáltottam túl Avicii egyik zenéjét.

A lány bólintott. Oldalra pillantottam, ahol Rita már nem ült ott. Hát a mai estére már külön váltak útjaink. Vissza vezettem tekintetem a pultos lányra, aki éppen akkor tette elém az italokat. Ismét csak a kezébe adtam a pénzt, majd ismét a whiskyért nyúltam. Magamba öntöttem az alkoholt és élvezetem, ahogy a melegség átjárta a testemet.

A levegőben már - már tapintható volt a feszültség. A két fiú farkasszemet nézett egymással, már csak pillanatok kérdése volt, hogy mikor ugranak össze. A futópadról figyeltem az eseményeket, ajkaimon pedig egy széles mosoly terült el. 

- Milyen jogon mertél flörtölni vele ember? - préselte ki ajkai között Csanád.

-  Ki ne flörtölne vele? Szép a pofikája, a segge, az ágyban is jó lehet. Mi kell még? - Ákos arcára perverz mosoly húzódott. 

Szavait nem vettem sértésnek, sőt! Dagadt a mellem a büszkeségtől. 

Legalább neki bejövök, ha már Csanádnak nem - futott át a gondolat az agyamon.

Csanád keze ezt meghallva egy tized másodperc alatt ökölbe szorult, de nem ütött.  

- Ő nem egy éjszakás nő, szóval, ha lehet, takarodj a közeléből - vetette oda Ákosnak összeszorított fogakkal. 

- Nehogy már te mond meg, hogy mit csináljak! 

Csanádnál pedig ekkor szakad el az a bizonyos cérna. Ütött. Ákos nem volt felkészülve erre a heves reakcióra, így a szája felrepedt. 

- Megőrültél ember? - kapott a szájához, amiből szivárogni kezdett a vér. Ekkor már többen is a hármasunk köré gyűltek. 

Csanád nem felelt, csak egy kihívó pillantást küldött a Ákos felé, aki már a visszavágásra készült. Ekkor már szükségét éreztem, hogy gátat szabjak az eseményeknek. 

- Na, most már elég volt! - léptem közéjük. - Először is nem akarom, hogy kitiltsanak innen a ti idióta viselkedésetek miatt. Másodszor pedig, azt sem szeretném, ha egymásban kárt tennétek. Szóval vagy elkerülitek egymást nagy ívben, vagy kihúztok innen és ott elintézitek. 

Ingerült pillantást küldtem mindkettejük felé, majd elindultam az öltözök felé. Dühített a gyerekes viselkedésük, mintha két éhes kutyát eresztettek volna össze egy darab húsért. De valahol legbelül imponált is. 

Ajkaim egy óvatos mosolyra húzódtak az elmémben megjelent emlékfoszlány hatására. Tudtam, hogy azokat a perceket, amiket akkor ott óráknak éreztem, sosem fogom elfelejteni, és hogy miért? Mert akkor éreztem magam a legközelebb Csanádhoz. Utána a szakadék, ami valamilyen mértékben addig is ott volt köztünk egyre csak nőt, még végül képtelenek voltunk áthidalni azt. Nem keresett, én sem őt, így ami lehetett volna, annak sem adtunk esélyt, csak mert féltem, hogy elveszítem a barátságát.

- Még egyet! - kiáltottam túl a zenét.

A lány szófogadóan bólintott. Két tiszta poharat ismételten csak teli töltött itallal, majd elém tolta. Kezébe adtam a pénzt, majd rögtön a whiskyért nyúltam. Lehunytam a szemem és magamba döntöttem az újabb adag tömény alkoholt, majd utána leöblítettem kesernyés ízét a másik pohár tartalmával. Felálltam a bárszékről és a táncolok közé vetettem magam. A fejemben megjelent a tompaság érzése, ami jelezte, hogy van már bennem ital, de pontosan erre vágytam.

Mikor már úgy éreztem eleget sétáltam a tömegben, megálltam és engedtem, hogy megszólítson a zene. Karomat magasba emelve ringattam a csípőm, csak úgy, mint mellettem sokan mások. A DJ zenét váltott és megszólalt az a bizonyos dal, ami szintén csak hozzá kötött.

Az íróasztalom fölött görnyedtem német szavakat magolva. Nem szeretem, na, jó mit köntörfalazzak? Utálom ezt a nyelvet! Túl sok a szabály és a megjegyezhetetlen szó. Nem is értem miért ez a világon a második leginkább beszélt nyelv. Áh, vannak furcsa dolgok a világon. 

A szobában uralkodó csendet az ajtó felől érkező kopogás oszlatta szét. Hallottam, ahogy kattant a kilincs, ahogy a látogatóm lenyomta azt, így egyből az ajtó irányába fordultam. Csanád lépett be rajta, maga teljes tökéletességében. Fekete csőszáru farmert viselt egy fehér atlétával és egy tornacipővel. Haja tökéletesen be volt állítva, ajkain pedig az utánozhatatlan félmosolyt lehetett észrevenni. 

- Csodálkoztam volna, ha nem az íróasztal fölé görnyedve talállak - röhögött fel, miután becsukta maga mögött az ajtót. 

- Én pedig csodálkoztam volna, ha köszönéssel kezded, nem pedig beszólással! 

Ismét felnevetett, majd hozzám lépett és megölelt, amit én gondolkodás nélkül viszonoztam. 

- Azzal a szándékkal jöttem - húzódott el tőlem, annyira, hogy a szemembe nézzen - , mert már azt hittem totál begyepesedtél a sok tanulástól, de ahogy látom nem. 

Hitetlenül megráztam a fejem. 

- Pont úgy ismersz nem? 

Bólintott egyet és pont abban a pillanatban felcsendült a Green Day dala, amit még állítottam be csengőhangnak. A zsebéhez kapott és előhúzta belőle az apró készüléket, aminek a kijelzőjén Klaudia neve villogott egy képpel fölötte. Ösztönösen hátráltam egy lépést és fordítottam neki hátat. Aki igazán ismert az tudta, hogy Klaudia és köztem mindig is ellentétek voltak, amit lehetetlen volt eltüntetni. Mindig az kellett neki, ami nekem is, beszéljünk akár tárgyról vagy emberről, ezért az utálatom és a szánalmam irányában minden veszekedésünk után egyre csak nőt. Visszaültem az íróasztalomhoz és bedugtam a fülem a fülhallgatót, ezzel is jelezve, hogy nem kívánatos személy többé a szobában. 

A pult felé siettem, szinte már inkább menekültem egy italért, ami egyre csak közelebb taszíthat a feledéshez. Visszaültem egy bárszékre és intettem a pultosnak, aki azonnal felvette és kiöntöttem poharakba a rendelésem. Azonnal kiürítettem mindkét pohár tartalmat, ami azonnal eltüntette a mellkasomban lévő szorítást. A kólás poharat a kezembe véve a tömeg felé fordultam.

Vajon nekik mi a múltjuk?

A kérdés villámcsapásként hasított belém és bizonyos dolgokat ekkor értettem meg igazán. A múltunk az életünk része, amit el kell fogadnunk, mert azok is mi vagyunk. A tömegben, akik előttem táncoltak, lehet, hogy van, aki drogozott, vagy lopott, de ezzel ők már nem törődtek. Elfogatták, ahogy én is tenni fogom. Elfogadom, hogy szerettem Csanádot és azt is, hogy ez már a múlt, egy emlék. De mostantól csak a jelenre fogok koncentrálni és a jövőre, ami még előttem áll.